Az egyetem és a kar amire járok a Rotterdam School of Management Erasmus University névre hallgat, (RSM Erasmus) és nemzetközi összehasonlításban is viszonylag jó helynek számít. A Financial Times rangsora szerint pl. a 29.-ik legjobb (Helyesbítés: valójában a 10. legjobb) üzleti iskola a világon, de az angolszász intézményeket favorizáló QS World University Rankings is az 55. helyre rakta idén.

A leterheltség ennek megfelelően elég nagy, de egyelőre nem tartom vészesnek, amiben valószínűleg segít, hogy otthon a szakkolit is csináltam az egyetem mellett, úgyhogy hozzá vagyok szokva a dologhoz =)

A hollandoknak alapvetően az a koncepciója a master képzésekről, hogy lehetőleg minél kevesebb tárgyat tanuljanak a hallgatók egyszerre, ennek megfelelően jelenleg csak egyetlen tárgyból vannak óráim (heti kettő, egyenként 3-6 óra közötti hosszúságú), illetve részt veszek egy ún. nemzetközi üzleti projektben (IBP) aminek keretében egy holland vállalatnak segítünk megoldani egy üzleti problémát. A szemesztert két blokkra osztják (mindegyik végén vizsgákkal) blokkonként 2 vagy 4 tárggyal, úgy, hogy a tárgyak gyakran egymást követik, tehát nem egyszerre tanulják őket a hallgatók. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy minden tárgyból nyugodtan lehet rengeteg otthoni munkát és olvasnivalót adni, hiszen a diákoknak úgysem lehet nagyon más dolga, mint ezekkel foglalkozni. Tipikusan 2-3 projekten kell egyszerre együtt dolgozni más hallgatókkal, ami a személyes találkákkal és minden egyébbel együtt elég sok elfoglaltságot ad.

Az osztályzási rendszer más mint itthon, 1-10 ig lehet jegyeket kapni, 5,5 alatt megbukott a delikvens, 8-asnál jobbat viszont gyakran a csoportelsők sem kapnak, a 10-es ritka mint a fehér holló. 8-egészes átlaggal kitűnő diplomát kapnak az itt végzettek. A Corvinus egyetem ehhez mérten végtelen bölcsességében tavaly ilyentájt úgy határozott, hogy a képzések közötti minőségbeli eltérésre való tekintettel az 5,5 és 7 közé eső jegyeket kettesnek, a 8-ast hármasnak a 9-est négyesnek a 10-est pedig ötösnek számítja be. Szerencsére kötelező tárgyat nem fogok kintről elfogadtatni, úgyhogy a diplomám átlagát ez elvileg nem érinti, tanulmányi ösztöndíjat meg adminisztratív okokból amúgy sem kaphatnék, de azért vicces látni a hazai hozzáállást =)

A profok nagyon értelmesek és közvetlenek, a szakirányon amin voltam volt velük közös bowlingozás/sörözés/vacsora is, az órák alapvetően korrektül vannak összerakva, és meglehetősen interaktívak. Az egyetemen tudtommal az összes mesterképzés angol nyelven zajlik, amire azért is van szükség mert a diákság mellett a tanárok is elég sok nemzetiségűek.

Maga a kampusz baromi nagy, a közepén egy jókora építkezéssel, a tájékozódást az így kialakult labirintusban mindenfele rögtönzött táblák segítik, több-kevesebb sikerrel.

Ahogy a képről is látszik, ahol nincs feltúrva a terep ott szép zöld minden, vannak apró tavak, szobrok (itt pl. maga Mr. Erasmus) meg mindenféle fura, modern művészeti installáció, sőt, egy saját harangjátékkal is rendelkezik az egyetem. A legtöbb órám a képen látható, 13 emeletes toronyház újabb építésű ikertestvérében van, a közlekedést alapvetően mozgólépcsőkkel és liftekkel lehet megoldani épületen belül, a lépcsők nagyon el vannak dugva.

Az épület belseje engem leginkább egy világos, modern, vidám hangulatú kórházra emlékeztet: a tantermekben található színes szövetborítású székek nagyjából addig hatnak üdítőnek, amíg fel nem tűnik, hogy mind az 500 teremben pontosan ugyan úgy néznek ki és ugyanúgy is vannak elrendezve. A hely sterilitását jól illusztrálja a lenti, tipikus folyosóról készült kép:

A monotonitást a különböző szervezetek által kihelyezett motivációs illetve hirdetési célú plakátok próbálják megtörni itt-ott, kevés sikerrel. Az alábbit pl. a fenti képen szereplő folyosón találtam:

A holland belsőépítészet tehát egyelőre nem nyűgözött le. A bejegyzés azonban nem kell, hogy ilyen negatív módon záruljon, ugyanis csütörtökön tettem egy nagy felfedezést: az egyetemen meglehetősen sok kísérletet folytatnak, amikben a diákok részvételét elég jól megfizetik. A legjobbak a pénzügyi döntéshozással kapcsolatos kísérletek, mert ezekben a kutatók úgy gondolják, hogy javítja az eredmények hihetőségét, ha a résztvevőknek lehetősége van valamilyen normális összeget kockáztatni/nyerni. Tegnap az IBP-s csapattalálkozó előtt pont rá is értem egy órát kísérletezni, amivel 22 eurót kerestem (kb. 6300 forint) nagyjából azzal, hogy egy számítógépen nyomogattan a spacebar-t és néha hoztam 1-2 egyszerű pénzügyi döntést =) A maximum amúgy 37,5 euró lett volna, de ahhoz piszok nagy kockázatvállalás és persze mázli kellett volna. A kísérleteket végző intézménynek be is regisztráltam a honlapjára, hogy lássam milyen kísérletek vannak még, és ha ráérek épp részt tudjak venni bennük, érdekes módon ugyanis rengeteg szabad hely van jelentkezni.

A következő bejegyzésben az IBP projektről, a cégről aminek dolgozunk és a csapatról fogok írni.