Kicsit megkésve de nekiállok a bejegyzés gyártásnak. Próbálom majd a viccesebb/érdekesebb dolgokat összegyűjteni azok közül amik idekint történnek.

A dizájnért köszönet Timinek, aki a szakkolis barátom akivel együtt lakunk most kint.

Az albi elég király, alig kellett venni bele valamit, és nagyon jó helyen van, az egyetem 10 perc sincs bicajjal, és a belváros sincs messze (elcseszett ferde kockaházak aka. Blaak 4 villamosmegállónyira), meg a villamos-metró is itt van mellettünk. 

A biciklikkel eleinte szívtunk, az egyiket az albival együtt béreljük a másikat vettük. Sajna a lakat amivel az egyik ki lett kötve berozsdásodott és nem lehetett kinyitni, a másiknak meg szinte rögtön elszállt az egyik kereke, így egy darabig volt két biciklink az ablakunk alatt, amiket nem tudtunk használni semmire. Mostanra már elhurcoltuk őket egy műhelyig szóval rendben vannak, habár elég ramatyok.

Mikor megérkeztünk 10 percig sütött a nap a tiszteletünkre, ami úgy tűnik itt rendkívüli esemény, mivel azóta nem nagyon fordult még elő újból. Cserébe eső viszont van.

Megérkezés utáni első nap elmentünk egy három napos összerázó kirándulásra ahol megismerkedtünk a többi cserediákkal és a holland konyhaművészettel.

A holland konyhaművészet egy fajta ételt ismer, nevezetesen a sajtos szendvicset, amit a helyiek előszeretettel fogyasztanak reggelire és ebédre is, láthatóan minden áldott nap. A választék az egyetemi menzán is ebből áll, úgyhogy ott nem szoktunk enni.

A cserediákok már jelentősen sokfélébbek, van elég sok kínai, indiai és dél-amerikai is, ami nekem azért volt érdekes, mert ezekből a régiókból még nem nagyon beszélgettem senkivel korábban. Nagyobb kultúrsokk azért senkit nem ért, de kisebbek voltak, példának itt van két idézet, olyan emberektől akikről majd még valszeg írok néha:

"Atyaég, itt az emberek a csapból isznak! Ráadásul a fürdőszobaiból!" - Piyushi, India

"Életemben most fogok először mosni magamara. - Hogyhogy, eddig a szüleid mostak rád?- Nem, hát nálunk erre valók a cselédek!" - Fernanda, Brazília

A kiránduláson mindenféle összerázó programokat csináltunk, volt többek között akrobatika is, aminek illusztrálására csatolok egy képet amin egy német srác vállain állok. Reményeim szerint a blogra feltett összes további képen normálisabb fejem lesz mint ezen, azért ez az első, hogy meglegyen a szint ami alá nem süllyedek =)

Összességében kifejezetten jó csapat jött össze, mindenki barátságos, értelmes és szinte mindenki nagyon jól beszél angolul. A leginkább talán az amúgy véletlen éppen fölöttünk lakó két svájci sráccal (Chris&Guillome) haverkodtunk össze, már többször összegyűltünk kártyázni is este. Chris amúgy nem cserediák hanem egy egyéves Master programot csinál ugyan azon az egyetemen, ahová mi is járunk Timivel.

Egy bejegyzésbe szerintem elég is ennyi, a következő pár napban majd igyekszem behozni magam az eseményekkel, már ha lesz időm, mert az egyetem elég sok munkát ad =)